45.rész -Meglepetések-

Kedves Olvasóim!

Íme, elérkeztünk az utolsó részhez! Ezek után már csak egy epilógust (lezárást) hozok nektek, valamint egy búcsú bejegyzést! El sem hiszem, hogy már itt tartunk! Olyan, mintha még csak most kezdtem volna bele, pedig az már majdnem egy éve volt! A köszönetnyilvánításokat, és a gondolataimat, majd a következő bejegyzésben írom le, ezzel most nem töltenék időt!

Ez a rész egy kicsit hosszabb lett, de úgy éreztem, így teljes az utolsó fejezet! Kérlek titeket, hagyjatok nekem véleményt, mert most még fontosabb számomra! Hamarosan újra jelentkezem az epilógussal!

Kellemes olvasást kívánok!

puszii, Diush

u.i.: Mivel ezt a történetet hamarosan befejezem, belekezdtem egy másikba! Az nem egy fanfiction, de Harry szerepel benne! :$ Örülnék, ha benéznétek és hagynátok ott is véleményt! :) --> Love.Secrets.Friendships

A délután folyamán Zayn bejelentette, hogy estére meglepetéssel készül és ahhoz, hogy meg is tudja valósítani, nekem el kell mennem anyával vásárolni. Nem mondom, hogy nagyon bántam ezt a dolgot, hiszen imádok vásárolni és amúgy is akartam venni néhány új holmit. Úgyhogy délután kettőtől egészen este hét óráig a bevásárlóközpontban jártunk egyik üzletből a másikba. Hiába voltunk ott öt egész órát, még sem tudtunk az összes butikba benézni, de elfáradtunk, így hazamentünk. Otthona aztán tényleg egy meglepetés várt.

- Louis? El? – tártam szét a karomat, de a csomagok még mindig a kezemben voltak. – Ti mit kerestek itt?

- Ezt a lelkesedést! Azért ne vidd túlzásba! – viccelődött bátyám, majd odajött és megölelt. Örültem én nekik, nagyon is, csak tényleg nem számítottam rá, hogy jönnek. Egy szóval sem említette, hogy ilyen terveik lennének.

- Szóval, mi járatban errefelé, ahol a madár se jár? – próbáltam viccelődni, de valahogy a sors több humort adott bátyámnak, mint nekem. Talán az én részemet is neki adta. Micsoda igazságtalanság.

- Tegnap este arra gondoltunk, hogy mi is eljönnénk meglátogatni anyáékat! Tudod, nem csak neked hiányoznak! – mutatóujjával megpöckölte orromat, majd arrébb ment.

- És hol alszotok? – futott egyből végig a gondolat agyamban.

- Egy közeli szállodában! – vigyorgott Eleanor.

- De jó! Végre együtt a család! – innentől kezdve a vigyort le sem lehetett vakarni az arcomról. Szinte úgy jártam-keltem a lakásban, hogy folyamatosan dúdoltam és pattogva lépkedtem. Nagyon vicces lehettem.

- Na, és mit vettetek? – jött be a szobánkba Zayn érdeklődve. Én épp az ágynál álltam, neki háttal és döbbenten méregettem, hogy mennyi holmit vettem. Annyira elkapott délután a hév, hogy fel sem tűnt az a tíz szatyor, amit cipelnem kellett. Barátom hátulról édesen a hasamra csúsztatta kezeit, majd ott megpihentette őket. Gyengéden a nyakamra nyomott egy csókot, majd a fülembe súgta: „ne hogy azt hidd, hogy ez az egy meglepetésem van számodra”. Akaratlanul is elmosolyodtam, mert lehelete lágyan csiklandozta bőrömet. Kezemet az övéire helyeztem, s teljesen magamhoz húztam testét. Mellkasa rásimult a hátamra és ekkor éreztem, hogy valami nem stimmel. Szegényem reszketett, mint a kocsonya, ez nem megszokott tőle. Óvatosan felnéztem arcára és az izmai eléggé megfeszültek. Próbált ugyan egy mosolyt küldeni felém, de egyáltalán nem úgy sikerült neki kiviteleznie, mint ahogy azt szerette volna.

- Valami baj van? – kérdeztem végül rá és kibújtam öleléséből.

- Dehogyis! Miből gondolod?

- Abból hogy remegsz és most már eléggé izzadsz is! – kezével homlokához nyúlt és letörölt egy izzadságcseppet onnan.

- Tényleg! Észre sem vettem! – próbált terelni, de egyáltalán nem volt meggyőző.

- Zayn! Tudod, hogy nekem elmondhatsz mindent!

- Nincs semmi baj! Elég meleg van idebent, lehet azért izzadok! – rántotta meg vállát.

- És a remegésed?

- Csak izgulok egy kicsit a meglepetés miatt! Remélem tetszeni fog!

- Jaj, te! Én mindennek örülök, amit tőled kapok!

- Remélem ennek is fogsz! – mosolyodott el – Gyere! Menjünk ki! – csúsztatta ujjait az enyémek közé, majd a nappaliba sétáltunk. – Ülj le ide a kanapéra! Én még elvégzem az utolsó simításokat! Ne less! – kacsintott, majd ott hagyott a többiekkel.

Eléggé furcsán éreztem magamat, hiszen elképzelni sem tudtam mi lehet a meglepetése, de ha csak nekem készíti, akkor miért a többiek előtt kell odaadnia? Vagy akkor nekik is adjon valamit! Először arra gondoltam, hogy anyáék is be vannak avatva a dologba, de mondta, hogy ő is csak annyit tud, amennyit én.

- Milyen volt az előző két napotok? Mit csináltatok? – érdeklődött legjobb barátnőm.

- Hát tegnap előtt mikor megérkeztünk már nem csináltunk semmit, csak aludtunk! Későn is értünk ide, meg ez az időeltolódás! Nem is értem ti hogy bírjátok?!

- A látszat néha csal! Mi is fáradtak vagyunk! – nevetett – És tegnap?

- Tegnap megnéztük a városközpontot meg a butikokba is bementünk! Vettünk néhány dolgot ott is! – arcom kicsit elborzadt, amint kimondtam ezt a mondatot.

- Mi az?

- Semmi! Csak tegnap is vásároltunk meg én ma is! Rengeteg holmit! Minek ennyi? Akkor eszembe se jutott! – pirultam el egy kicsit.

- Ezek vagytok ti nők! – jelentette ki Phil, s ezzel egy időben Louis azt dörmögte, hogy „nők”. Ezen nagyot nevettünk mi, nők, majd Zayn jelent meg egy tálca pezsgővel a kezében.

- Kezdjük az estét egy pezsgővel! Töltöttem mindenkinek! Vegyetek!

Miután mindannyiunk kezében volt egy pohár, barátom mellém állt, ezzel bezárva a kört és egy nagy levegővétel után beszélni kezdett.

- Először is, szeretném megköszönni Johanna-nak és Phil-nek, amiért megengedték, hogy itt készítsem elő a meglepetést! Nagyon hálás vagyok érte! – tartott egy kis szünetet, majd folytatta – És hát, ez egy nagyon fontos este a számomra, remélem jó kimenetele lesz! – beszélt sejtelmesen, s én nem tudtam mire gondoljak. Talán ki akar szállni a bandából és szólókarrierbe kezdeni? Nem, akkor nem lenne ünnepség, hiszen az a banda végét jelentené! De akkor mi lehet? Áhh, bökje már ki, mert nem bírom tovább!

Aztán váratlanul a pezsgőm után nyúlt, kivette a kezemből és egy lassú mozdulattal az övével együtt lerakta az asztalra. Szemöldökömet összehúztam, s kérdőn néztem rá, hogy ezt most miért, de ő nem válaszolt. Idegesen kotorászott a zsebében, láttam, ahogy arcáról egy csepp verejték lehullik a földre.

- Te jó ég! Én…én annyira elterveztem, hogy mit fogok mondani és most egyáltalán nem azok a szavak jönnének! – nevette el magát, de látszott, hogy zavarban van. A többiek is egy kicsit kuncogtak ezen, egyedül én voltam csak ideges. Már alig bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem tőle, hogy mi baj, de aztán nagyjából összeszedte magát és beszélni kezdett.

- Emma! Én annyira szeretlek téged! Neked köszönhetem, hogy megváltoztam…és hihetetlenül boldog vagyok veled! Azt kívánom, ez bárcsak örökké tartana! – utolsó mondata közben elővett zsebéből egy kis dobozkát, majd felém tartotta és kinyitotta azt. Én csak tátott szájjal bámultam a kis ékszerre, ami igazából nem is volt annyira kicsi. Nem jöttek ki hangok a torkomon, mintha megállt volna az idő.

- Emma Tomlinson! Részesítenél abban a különös kegyben, hogy hozzám jössz feleségül? – tette fel végül a kérdést. Szemmel hol a gyűrűt, hol pedig őt néztem. Erre aztán egyáltalán nem számítottam. Le voltam a döbbenve, de ez nem az a „te jó ég, tuti, hogy nem” érzés volt, éppen az ellenkezője. – Hozzám jössz? – kérdezte ismét Zayn, mivel nem válaszoltam. Arcán ismét megfeszültek az izmok, talán félreértette némaságomat.

- Persze, hogy IGEN! – válaszoltam végül egy hatalmas mosoly kíséretében, majd a nyakába ugrottam. Most már ő is ellazult és szorosan magához ölelt. Néhány másodperc múlva aztán felhúzta ujjamra a gyűrűt és ajkaink forró táncba kezdtek. Ott és abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy társaságunk van, de hát kit szokott egy ilyen helyzetben? Rokonaim és legjobb barátnőm önfeledten tapsoltak és éljeneztek nekünk, majd miután hajlandóak voltunk ajkainkat megpihentettni, bátyám a magasba emelte poharát.

- Igyunk a húgomra és az újdonsült vőlegényére! Gratulálok nektek és legyetek boldogok örökké!

- Éljen! Éljen! Éljen! – mondták a többiek, majd koccintottunk és belekortyoltunk a pezsgőbe.

- De még nincs vége a meglepetéseknek! – szólalt meg ismét Zayn. – Reménykedtem, hogy ez lesz a válaszod, bár egy kicsit beparáztattál a némaságoddal! – viccelődött, mire én ismét elvörösödtem.

- Meglepődtem! – csak ennyit tudtam mondani, mire mindenki nevetni kezdett.

- Te meg annyira remegtél, hogy elfelejtettél letérdelni! – jelentette ki viccesen Phil, mire mindenki elhallgatott. Zayn feje kissé rémült lett és bocsánatkérő pillantásokat vetett rám.

- Ne haragudj! Szeretnéd, ha megismételnénk a dolgot? – jött zavarba szegényem.

- Nem kell! – vigyorogtam.

- De tényleg megteszem, ha szeretnéd!

- Tényleg nem kell! Nekem nem az számít hogy kérsz meg! Lehettünk volna akár egy helikopterben is, ahol esélyed sincs letérdelni! A válaszom így is-úgy is igen!

- De jó ötlet, basszus! – dörmögte, majd ismét nevetésbe törtünk ki. Aztán láttam, ahogy barátom, azaz most már vőlegényem arca ismét kisimul és megnyugszik.

- Nos, akkor kérnék egy percet! Addig beszélgessetek és jöhet a következő állomás! – viharzott el gyorsan az étkezőbe. Míg „egyedül” voltam, a többiek odajöttek hozzám gratulálni és megcsodálni a gyűrűmet.

- Igazán páratlan egy darab! – jegyezte meg anya, majd mindenki egyetértően bólogatott. Anya szeméből folytak a könnyek, szinte már zokogott annyira.

- Jaj, anyu! Most miért sírsz?

- Nincs baj! Ezek örömkönnyek! – fogta meg kezemet. – Csak belegondoltam, hogy mindkét gyermekem már a házasság kapujában áll! Mennyire szalad az idő! – Louis és én együtt megöleltük anyát, majd már jött is Zayn, hogy bekísérjen minket az ebédlőbe.

Gyertyafény, háromfogásos vacsora és lágy zene fogadott minket. Gyönyörű volt minden: a díszítés, a hangulat és a tudat, hogy Zayn örökre velem tervezi a jövőjét.

- Ejha, fiam! Erről még mi sem tudtunk! Igazán kitettél magadért! – mondta Phil.

- Valahogy gondoltam, hogy nem csak úgy jöttetek utánunk! De most már értem! Szép kis összjáték volt! – szembesítettem őket gondolataimmal. – De mióta is tudtátok?

- Egy ideje! – húzta meg vállát barátnőm, majd Zayn-re pillantott és kuncogni kezdtek.

- Mi az? Mi olyan vicces? – vigyorogtam továbbra is, s ha ez lehetséges, akkor még jobban, mint mikor megjöttek a bátyámék.

- Semmi, semmi! – legyintettek.

- Na, mondjátok el! Kíváncsi vagyok! – győzködtem őket.

- Emlékszel, amikor egyik reggel még Londonban én ott voltam, de Zayn és El elmentek valahova? – kezdett bele a bátyám. Kérdésére csak bólintottam egyet. – Na, akkor mentek neked gyűrűt venni! Eleanor segített megtalálni a tökéleteset!

- Igazából én csak ott voltam Zayn mellett! Ő választotta a gyűrűt, minden kérdezés nélkül! De én is ezt javasoltam volna!

- Köszönöm nektek! – néztem mindannyiukra, majd egy könnycsepp gördült végig arcomon.

Annyira boldog voltam, mint még soha. Ez életem legszebb napja. Itt van a családom, a legjobb barátnőm, és eljegyeztek. Kell ennél több?

Zayn feltálalta az általa készített ételeket, melyek hihetetlenül finomra sikerültek. Tényleg mindent megtett annak érdekében, hogy igazán emlékezetes maradjon ez a nap számunkra. A vacsora végeztével, amikor már az esti beszélgetésen is túl voltunk, s készültünk volna aludni menni, Louis nem hagyott minket.

- Nos, nekünk is lenne egy elő-nászajándékunk, hogy még jobbá tegyük ezt az estéteket! – húzta maga mellé Eleanor-t. – Méghozzá az, hogy kivettünk nektek egy luxuslakosztályt a hotelben, ami csak a tiétek! Addig maradtok ameddig akartok! Az összes fogyasztásotokat mi álljuk és nyugodtan használjátok a wellness szolgáltatásokat is! Jó szórakozást estére! – utolsó mondatánál húzkodta szemöldökét a bátyám. Persze, mindenki egyből értette a célzást, s talán pont ezért anyáék azonnal útra is indítottak minket. Még ruhát sem engedtek összecsomagolni, beültettek a taxiba és meg sem álltunk a szállodáig.

Ott aztán a lakosztályba érve a szánk tátva maradt, hiszen ilyet még egyikőnk sem látott. Minden egyes helyiségbe benéztünk és mindegyiknél elmormoltunk egy „aztaaaa”-t, majd mikor a hálószobához értem az ágyon egy ajándékdoboz és egy üzenet várt.

„Tudom, hogy ez nem a nászéjszaka lesz, de azért használd őket egészséggel! – El”

Már itt egy kicsit elpirultam, de amikor kinyitottam a dobozt és megláttam a tartalmát rák vörös lettem. Volt néhány szexi fehérnemű, amit idáig még egyszer sem viseltem. Sőt! A boltokban rájuk nézni sem mertem, mert féltem, hogy ez lenne a reakcióm…elvörösödnék.

De aztán rávettem magamat, kikiabáltam Zayn-nek, hogy mindjárt jövök csak elmegyek a mosdóba, és így is lett. Néhány perces gondolkozás után magamra öltöttem az egyik falatnyi fehérneműt, majd felvettem egy köntöst és kisétáltam vőlegényemhez. Ő éppen a nappalinak nevezett helyiségben volt és a tévét nyomkodta. Szép csendben a háta mögé lopóztam, majd két kezemmel megsimítottam a mellkasát. Nem szóltam semmit, csak tovább simogattam mellizmát és közben néhány csókot leheltem fülére, majd nyakára. Arca közben kaján vigyorra húzódott, majd megfogta kezemet és körbevezetett a kanapé körül és az ölébe húzott. 

Pár másodperc erejéig csak nézett rám, aztán heves csókcsatába kezdtünk. Kezei közben bevándoroltak köntösöm alá és megérezte szinte csupasz testemet. Éreztem rajta, hogy nagyon kíváncsi a látványra, így lemásztam öléből és egy mozdulattal kioldoztam fehér köntösöm kötőjét. A ruha szétnyílt rajtam, és felfedtem magam. Vőlegényem szája tátva maradt a látványtól, de nem habozott sokáig, gyorsan felpattant a kanapéról és az ölébe kapott. Lábaimat összekulcsoltam dereka körül, s így vitt be a hálószobába, hogy testeink eggyé forrhassanak, s ezzel is megpecsételhessük a mai napot.