Drága Olvasóim!
Hát íme, meghoztam a történet lezárását! Nem szeretnék sokat beszélni róla, csak annyit, hogy rövidke lett, de úgy éreztem bőven elég ennyi! A köszönetnyilvánításomat és az egyéb ehhez kapcsolódó dolgokat a történet után levő sorokban olvashatjátok majd! Úgyhogy nem is szaporítanám tovább a szót! Kellemes olvasást kívánok így utoljára ebben a történetben! :)
puszii, Diush
***
2019. augusztus 27.
-
Szeretnék nagyon-nagyon boldog második születésnapot kívánni az én imádni való
kislányomnak, aki itt van most velünk! Valamint szeretném megköszönni az én
gyönyörű feleségemnek a támogatást, amit az évek alatt kaptam tőle! Szeretlek! –
mondta Zayn a koncert közben, s erre egyáltalán nem számítottam. Persze
észrevettem, hogy megváltozott, sokkal közvetlenebb és nyíltabb lett, de ez
azért eléggé meglepett – persze a szó jó értelmében. Aztán a srácok elénekelték Camille-nak a ’happy birthdayt’, amibe a rajongók is bekapcsolódtak. Közben Zayn
odajött hozzánk, a kislányunkat megpuszilgatta, engem megcsókolt, majd szorosan
magához ölelt mindkettőnket.
-
Nagyon szeretlek titeket! – suttogta, aztán visszament a srácokhoz.
-
És akkor most jöjjön az utolsó dal! Az a dal, ahol minden elkezdődött! Az a
dal, amivel most minden befejeződik! De nem örökre! – kezdett bele az utolsó
felkonferálásba Niall, majd átvette tőle a szót Louis.
-
Egyszer majd, néhány év múlva ismét összeállunk és reméljük, hogy akkor is
ugyan így szeretni fogtok minket, mert mi titeket igen!
-
Szeretnénk megköszönni nektek azt a rengeteg támogatást, amit adtatok nekünk
ebben az eltelt majdnem tíz évben! Hihetetlenül hálásak vagyunk érte! –
csuklott el egy kicsit Liam hangja.
-
Hú, igen! Az évek alatt összegyűjtöttünk – igen, megszámoltam – ötszázhuszonegy
darab díjat! De ami a legfontosabb, hogy több százezer rajongót, akikért
érdemes ezt csinálni! – „hergelte” a közönséget kicsit Harry. A rajongók persze
a fiúk összes mondatára torkuk szakattából sikítani kezdtek, hiszen most
tehetnek ilyet utoljára. Legalábbis egy jó ideig.
-
Londonon! Készen álltok akkor az utolsó dalra? – kiabált bele Zayn a
mikrofonba, majd a közönség felé tartotta azt. A válasz egyértelmű volt, de még
egy kicsit fokozta a hangulatot. – Készen álltok egy utolsó közös éneklésre? –
megismételte az előbbi mozdulatait – Akkor jöjjön a ’What Makes You Beautiful’!
Mi voltunk a One Direction: Liam Payne, Niall Horan, Louis Tomlinson, Harry
Styles és jómagam, Zayn Malik! Ne feledjétek, szeretünk titeket!
Amint
befejezte a mondatát, felcsendültek a már annyi jól ismert dallamok, s még
egyszer, utoljára hallhattuk élőbe a srácokat. A dal közben apró konfettik
hullottak az égből, majd az utolsó refrénnél még több, sok féle méretű és színű
konfettit szórtak le, valamint hatalmas lufik is érkeztek a közönségbe. Én
magam is a rajongókkal együtt énekeltem a dalt, s közben néhány könnycseppet is
elmorzsoltam. Hiszen én is ugyan ott kezdtem, ahol a jelenlévők: rajongóként.
De valami csoda folytán nekem sikerült az, ami tinédzserek és idősebbek álma: a
fiúk barátnőjének lenni. Sőt, nekem több is megadatott! Itt vagyok huszonöt
évesen, mint Mrs.Malik, és mint édesanya! Szinte már mesébe illő történet.
A
One Direction-nek pedig nincs örökre vége! Néhány év múlva ismét összeállnak,
hogy ott folytassák, ahol a mai nappal abbahagyták: a SIKER ÚTJÁN!
VÉGE
Rövid
összefoglaló a gondolataimról, búcsú
Hát,
elérkezett ez az idő is: lezárult a történet! Utálok búcsúzkodni, de azért
néhány sor erejéig megtenném! Hihetetlenül hálás vagyok nektek azért, hogy
olvastátok a sztorimat, s támogattatok! Sohasem gondoltam volna, hogy ekkora
sikeres lesz a történetnek főleg, hogy manapság már rengeteg 1D fanfiction van,
s nehéz olyat írni, ami nem sablon és érdekel akárkit is! Nem mondom, hogy az
enyém egyáltalán nem lett sablon sztori, de úgy hiszem, írtam bele elég sok
saját ötletet! Emlékszem, az elején rengeteg visszajelzést, kommentet kaptam
tőletek, amiket ezúton is szeretnék megköszönni! Bár nem indult simán a dolog,
de egyre több feliratkozóm lett! Aztán időhiány miatt sajnos egyre
rendszertelenebbül és ritkábban jöttek a részek, ami miatt kevesebb
visszajelzés érkezett felém! De nem vagyok szomorú, megértettem, hogy az én
hibám miatt történt! Így a végére pedig, már nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, talán ezért is van, hogy miközben írom ezeket a sorokat, kicsit könnyezem!
Még
egyszer, szeretném megköszönni a támogatást MINDENKINEK, aki legalább egyszer
benézett és elolvasott egy részt! Köszönöm az összes kommentet, pipát és
feliratkozást!
Jöjjön
egy rövid kis összefoglaló számokban, hogy mi is történet a blogon:
Blog nyitása: 2013. április
20.
Blog zárása: 2014. március
10.
Részek száma: 45 rész +
Bevezetés + Lezárás
Rendszeres olvasók száma (a
mai napig): 77
Összes komment (a mai
napig): 478
Összes oldalmegjelenítés (a
mai napig): 42.263
Azt
hiszem, ennyi lett volna a rövid gondolatvezetésem és összefoglalóm! Imádok
mindenkit és remélem a másik blogjaimon is velem tartotok! :)
Ölel, puszil titeket,
Diush
Én is megkönnyeztem a blogot!! :') Nagyon a szívemhez nőtt és nagyon szerettem olvasni! Emlékszem, amikor megtaláltam, már egy csomó rész meg volt írva, de elkezdtem olvasni és már alig vártam, hogy odaérjek, ahol a többi olvasó is tart! :) Sajnálom, hogy vége lett, de gratulálnom kell ahhoz, hogy ilyen jól megírtad!! :)
VálaszTörlésAz utolsó részt szinte sírva olvastam el...imádtam ezt a blogot....sajnálom,hogy vége de gyönyörűen fejezted be!
VálaszTörlés