42. rész - Hannah -

Kedves Olvasóim!

Íme, meghoztam az új részt! El kell, hogy mondjam, nekem személy szerint nem igazán tetszik ez a fejezet, bár igazából ez csak egy átkötő rész! De azért remélem, hogy nektek valamennyire azért elnyeri a tetszéseteket! Igyekszem minél sűrűbben hozni a részeket, de nagyon kevés időm van mostanában és ihlet hiányom is van! Valamint az sem motivál túlságosan, hogy már kommenteket sem kapok, pedig még annyinak is örülök, hogy "kövit"! Régen ez nem így volt, de tudom, az már csak a múlt ! Azért jó olvasást kívánok!

puszi, Diush

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szombat lévén a mára már szokásossá vált esténkhez készültünk: a fiúk fellépnek, majd együtt elmegyünk bulizni. Mostanában egyre többet szórakozunk, ami alapjáraton nem rossz dolog, csak Harry szinte minden hétvégén többet iszik a kelleténél és ezzel botrányokat botrányokra halmoz, ez pedig nem jó reklám a bandának.

Aztán ott van még Niall, akinek minden egyes alkalommal végig kell néznie, ahogy a bandatársai a barátnőikkel – plusz Hazz mindig más lánnyal – szórakoznak, ő pedig egyedül üldögél. Néha már annyira megsajnálom, hogy odaráncigálom a parkettre táncolni vagy csak inkább őt szórakoztatom. Zayn persze ezt megérti, sőt, előfordul, hogy még ő is osztozik a társaságunkban.

- Emma, elkészültél már? – hallottam Louis hangját.

- Mindjárt, csak nem olyan egyszerű egy kocsiban átöltözni! – válaszoltam. Éppen valahol Spanyolország közepén vagyunk és a srácok tiszteletére rendezett köszöntő bulira tartunk. Összvisz egy személygépkocsi a jelenlegi öltözőnk, többre nem volt időnk, mert így is csúszásban vagyunk. – Na, mehetünk! – szálltam ki nagy nehezen.

- Eszméletlenül szép vagy! – kaptam a bókot.

- Köszönöm! – karoltam bele Zayn karjába és elindultunk. Mihelyst elég közel értünk a party helyszínéhez, a fotósok és riporterek megjelentek, a fiúk pedig eleget tettek a kötelező médiás szereplésüknek.

*

- Már másfél órája vagyunk itt! Igazán mehetnénk táncolni! – nyaggattam barátomat.

- De nem akarom egyedül hagyni! – biccentett Niall felé, de tudtam, hogy nem csak miatta nem akar, hanem nem szeret táncolni.

- Figyelj, haver! Ha az asszony hív, menned kell! Nincs apelláta! Elleszek én, ne aggódj! – mondta a szőkeség, majd néhány másodpercnyi gondolkodás után velem jött.

A dj jobbnál-jobb zenéket játszott, így elég sokáig táncoltunk. Hiába nem szeret Zayn táncolni - azaz inkább azt mondja nem tud, pedig ez nem igaz -, azért mindig beadta nekem a derekát, mindig próbált a kedvemben járni.

Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy Niall-nek társasága akad. Nem is akárki, hanem egy csinos, világosbarna hajú lány. Egyből tudtam, hogy ő lesz az, akivel össze fogom hozni. Gondolkodás nélkül, hirtelen indultam meg feléjük, Zayn reagálni sem tudott, majd közbeszóltam.

- Szia! Emma vagyok!

- Én pedig Hannah! – fogtunk kezet, majd leültem.

- Jaj, ne haragudjatok, ha valamit félbeszakítottam!

- Dehogyis! Csak beszélgettünk! – válaszuk hiábavaló volt, láttam, hogy mindketten bejönnek egymásnak, így agyam egyből szőni kezdte a kis tervet.

Néhány óra elteltével, mikor már indulni akartunk vissza a szállodába, egy utolsó dolgot még elintéztem.

- Hannah! – hívtam félre titokban – Nem lenne kedved eljönni a fiúk holnapi koncertjére?

- Ami azt illeti… - nem hagytam befejezni a mondatot, a kezébe nyomtam egy jegyet és egy mosoly kíséretében távoztam.

*

Másnap éppen a backstageben voltam egyedül, mert a fiúk fotózkodtak, amikor Paul szólt, hogy egy bizonyos Hannah keres. Egyből kirohantam, hogy üdvözölhessem.

- Örülök, hogy eljöttél!

- Köszönöm a jegyet!

- Ugyan! – legyintettem – Gyere, körbevezetlek! A fiúk most épp fotózkodnak, ahova te is mehetsz ezzel a jeggyel! – kacsintottam és közben a nyakában lógó belépőre mutattam, ugyanis VIP jegyet adtam neki tegnap.

- Hát, nem is tudom! – húzta el a száját.

- Ne kéresd magad! Csak egy fotó! – vigyorogtam és karöltve indultunk el a meet&greet helyszínére.

A rajongókat egyesével, vagy a barátokat együtt hívták be a fiúkhoz, a többieknek kint kellett várakozni egy külön helyiségben. Mi már utolsókként érkeztünk meg, és amikor bementünk Niall nagyon meglepődött.

- Hannah, szia! Mit keresel itt? – üdvözölte két puszival a lányt.

- Meglepetés! – tárta szét karjait. Próbált spontán és vicces lenni, de látszott rajta, hogy eléggé meg van illetődve.

- Te ismered? – csillant fel Harry szeme, de mi nem is figyeltünk rá, mert egyáltalán nem volt újdonság, hogy nem emlékszik a tegnapra.

- Gyere, csináljuk meg a képet! – tette kezét a lány vállára a szőkeség, majd a többiek is elhelyezkedtek és már kattanhatott is a gép.

- Fiúk, tíz perc és kezdés van! – szólt az egyik szervező az óráját ütögetve.

- Most mennünk kell, de örülnék, ha a koncert után meginnál velem valamit! – Hannah eléggé húzta a száját, ezért megpróbáltam menteni a helyzetet.

- Persze! A műsor alatt még rábeszélem! – vigyorogtam, majd kimentünk és elfoglaltuk a helyünket.

- Emma! Kérdezhetek valamit?

- Persze!

- Miért akarod ennyire, hogy randizzak Niall-el? Ő kért meg rá, hogy fényezd nálam?