Négy
óra múlva már a gépen ültünk és mint az már kiderült, a Bahamákra tartunk.
-
Elég hosszú lesz az út, de utána négy napot kettesben lehetünk! – mondta Zayn
és közben a fejéhez rakta a párnáját.
-
Ugye nem aludni akarsz?
-
De! Mi mást csinálhatnék 7 órán keresztül?
-
Mondjuk beszélgethetnénk! De akkor aludj csak! – adtam meg magam és az ablak
felé fordult. Barátom szinte azonnal elaludt. Mindig is irigyeltem őt, amiért
egyik pillanatról a másikra álomba tudott merülni.
Nagyon
vártam már, hogy végre csak ketten lehessünk, hiszen ilyen alkalom már régen
volt – és itt most az éjszakákat nem számolom -, és a közeljövőben nem is
nagyon lesz rá lehetőségünk, hiszen hamarosan megkezdődik a turné.
Ez
mellett azonban aggódtam. Ez a Justin dolog nem hagy nyugodni. Vajon mi fordulhatott
meg a fejében, amiért csak úgy elrohant? És hogy juthatott egyáltalán erre a
sorsra?
Emlékszem,
amikor megismerkedtünk. Hideg téli nap volt, szakadt a hó. Éppen ajándékokat
vásároltam karácsonyra, így rengeteg csomaggal a kezemben próbáltam megküzdeni
a szinte már térdig érő hóval. De hiába, mert egyszer csak elestem és egy
mondhatni elég rossz helyen. Ugyanis Justin a haverjaival pont ott szórakozott –
persze akkor még nem tudtam, hogy ki is ő. Nem volt a legjobb társaság és ezt
azzal is bizonyították, hogy kinevettek és megdobáltak hógolyóval. Egyedül Justin
volt az, aki odajött hozzám és felsegített a hideg földről. Bocsánatot kért a
barátai miatt és meghívott egy forró csokira is. Már az első pillanatban volt
egy kis szikra közöttünk. Aztán amikor először randiztunk hozott virágot
anyának és nekem is. Nagyon meglepődtünk, hogy ennyire udvarias, pedig akkor
még csak 22 éves volt és a baráti köre alapján nem ilyennek gondoltuk. Miután
összejöttünk ez a kedvessége és udvariassága továbbra is megmaradt, így a
szüleim és a bátyám is egyre jobban kezdte elfogadni őt, illetve a
kapcsolatunkat. Valószínűleg a barátival élte ki másik énjét, aminek én nagyon
örültem. Szóval, egyszerűen fogalmam sincs miért változott meg egyik napról a
másikra és kezdett el verni, majd rántott rám kést.
Négy
órám át morfondíroztam ezeken a dolgokon és néha még egy-egy mosoly is kiült az
arcomra a jó emlékek miatt. De aztán Zayn felébredt, így a fennmaradó időben
beszélgettünk. Hiába vagyunk már ennyi ideje együtt, még mindig rengeteg olyan
dolog van, amit csak most tudtam meg barátomról.
Már
kezdett esteledni, amikor leszállt a gép, így mi is egyből a szállásunkra
mentünk.
-
Te atya ég! Zayn! Ez gyönyörű! - néztem
ki a taxi ablakán. Éppen egy szálloda előtt hajtottunk el, ami az égig
magasodott és az ablakokon kiszűrődő fények világították be az egészet.
-
Csak várd ki, amíg meglátod a mi szállásunkat! – száját arra már jól ismert féloldalas
mosolyra húzta, aminek egyszerűen nem lehet ellenállni. Most sem tudtam, így
nyomtam egy csókot szájára, majd néztem tovább a gyönyörű épületeket. De egy
idő után már nem volt semmi mesterséges építmény, csupán a kietlen táj.
-
Hova megyünk? – kíváncsiskodtam.
-
Mindjárt meglátod, még egy kis türelem!
Így
is lett, hiszen tíz perc múlva megérkeztünk egy pálma fákkal körülvett kisebb
házhoz, de egyáltalán nem mondanám rá, hogy átlagos. Mint ahogy ezen a
területen, itt is a pompa dominált. Gyönyörű volt az egész és oly annyira
megbabonázott, hogy azt sem vettem észre, mikor kiszálltunk a taxiból.
-
Tetszik? – karolt át hátulról barátom.
-
Nagyon!
-
Akkor örülök, hisz ez volt a cél! Boldog születésnapot még egyszer!
-
Köszönöm! – nevettem el magam. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy
egyszer egy ilyen helyen leszek.
Miután
Zayn mindent elrendezett a tulajdonossal, már birtokba is vehettük az egész
házat.
-
Azta! Ez egyszerűen csodálatos! Hogy találtál rá? – fordultam volna barátom
felé, de csak a hűlt helyét találtam. – Zayn! – kiabáltam és pörögtem körbe,
hátha meglátom hova is ment, de csak a hangjára lettem figyelmes néhány
másodperccel később.
-
Itt vagyok!
-
Hol?
-
Kövesd a hangom!
-
Akkor beszélj még! – nevettem el magam, mert vicces volt a szituáció.
-
Ez sokkal szebb, mint ami a neten volt! Ha nem jössz, lemaradsz! Siess4
-
Dehogy maradok! Még lesz négy teljes napunk rá! – értem oda magyarázatom
közben.
Egy
tengerpartra nyíló ajtónál állt. A szellő lágyan belekapott hajamba, ahogy megérkeztem
mellé és kezeinket összekulcsoltuk. Tényleg nagyon szép volt. Hatalmas homokos
rész pálmafákkal és néhány méterrel arrébb a tenger, amely a sötétségben
feketének tűnt és halványan bevilágította a Hold fénye. Pár percig csak álltunk kéz a kézben és csodáltuk a tájat,
majd ezt az idilli hangulatot Zayn megtörte.
-
Na, mit szeretnél csinálni?
-
Menjünk ki és feküdjünk a homokba! - boldogan tettünk így. Idő közben Zayn
hozott ki pezsgőt és epret, hogy még jobban feldobjuk a hangulatot. Hajnali
kettőig voltunk kint és akkor is csak azért mentünk be a házba, mert kicsit
kényelmetlen volt már a homokba.
-
Elmegyek fürdeni, mert minden honnan csurog a homok! – fogtam magamhoz a tiszta
ruháimat.
-
Arra gondoltam… - jött közelebb szerelmem -, hogy mi lenne, ha együtt
fürödnénk?
-
Pucéran? – vágtam rá, mire ő nevető görcsöt kapott. – Most mi van?
-
Látnod kellett volna az arcodat, mikor azt kérdezted, hogy „pucéran”!
-
Hahaha! Tudod mit? Ma nem fürdünk együtt, mert így viselkedsz! – azzal duzzogva
bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.
Igazából
nem azért viselkedtem így, mert kinevetett, hanem mert berezeltem. Még sosem
voltam fiúval és még sosem kellett senki előtt pucérkodnom. Tudom, hogy Zayn csak
fürdeni akart volna velem – legalábbis az elején biztos ezt állítaná -, de én
szégyenlős vagyok ilyen téren és nem tudom készen állok-e rá. Így hát egyedül
beálltam a zuhany alá és magamra engedtem az enyhén meleg vizet. Nagyon jól esett
és lenyugtatott. Tíz perc múlva aztán már végeztem is és barátom már az ágyban
fekve várt.
-
Mehetsz! – mondtam neki kicsit flegmán, mintha még mindig haragudnék rá.
-
Már kész vagyok! – vigyorgott. Szemeim kikerekedtek, hogy hogyan, aztán
rájöttem, hogy biztos van még egy fürdő, így csak befeküdtem mellé.
-
Azon gondolkodom, hogy te nem szeretnél búvárkodni, ugye?
-
Szeretnék én, csak kicsit nehéz lenne úgy, hogy nem tudok úszni! De miért? Te
szeretnél?
-
Igen! De nélküled nem!
-
Addig majd én el leszek a hajón!
-
Dehogyis! Azért jöttünk, hogy együtt legyünk! Biztos lesz majd rá alkalmam
máskor is!
- Igen, biztosan lesz! – húzott magához. Jó szorosan befészkeltem magam mellé és
néhány perc múlva már el is aludtam.
***
Köszönöm, hogy elolvastad a 29. részt! Remélem tetszett! Kérlek hagyj nyomot magad után egy kommenttel vagy éppen pipával! :) Köszönöm a több, mint 21.000
oldalmegjelenítést és a sok támogatást! Nagyon jól esnek szavaitok!♥ Mint azt már említettem az előző résznél is, mostantól hetente csak egy rész jön, részben idő hiány miatt! Szóval a következő részt egy hét múlva csütörtökön (09.12.) hozom!
xx, -diush-
<333333333333333
VálaszTörlés<3
VálaszTörlés:))
Törlésjuujj ez nagyon jóóó :) :3 köviiiii
VálaszTörlésköszönöm:)
TörlésEz nagyon jó:)
VálaszTörlésKöszönöm! :)
Törlésgyorsan a kövit :)
VálaszTörlésigyekszem :)
Törlés