41. rész

Kedves Olvasóim!

Először is, szeretnék mindenkinek nagyon boldog újévet kívánni! Mint azt már említettem az előző résznél, ez a fejezet egy fordulópont a történetben, s csupán a véletlen műve, hogy éppen az újév kezdetekor valósul meg! Nem kell túl nagy dologra gondolni, ha elkezditek olvasni ezt a részt, akkor ki fog derülni mire gondoltam! Ez a 41.rész csupán egy átkötő fejezet, ami lényegében felvezeti miről is lesz szó a továbbiakban, bár azért tartogatok némi meglepetést számotokra! S ha már új év és fordulópont, akkor ezekhez új design is dukál, ami remélem tetszik nektek! Mostantól chatben is üzenhettek nekem, illetve továbbra is csatlakozhattok a facebook csoportomhoz, hogy elsőként értesüljetek a friss részekről, valamint az előzetesekről!

Nem is szaporítanám tovább a szót, kellemes olvasást kívánok és várom a visszajelzéseket! (Remélem vagytok még páran!)

puszi, Diush

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 Újévi fogadalom

 

Az idő csak úgy rohan. Egyik nap még minden a legjobb úton halad, öröm és boldogság leng körül mindenkit, másnap pedig egy szempillantás alatt összeomlik minden. Majd ismét felépül a torony, hogy megnyugvást hozzon, de ott van az az apró kis tény, hogy a magaslat bármelyik másodpercben ismét összedőlhet. Az élet egy hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent. De bárhol is legyünk, bármit is csináljunk, meg kell tanulnunk élvezni az időt, kihasználni az életet, megragadni a lehetőségeket, megélni a pillanatokat.

Másfél éve már, hogy a bátyám megkérte Eleanor kezét. Igen, 2014-et írunk. Ugye, hogy szalad az idő? Az esküvőre azóta nem került sor, hiszen a fiúk nagyon elfoglaltak voltak. Ezalatt az egy és fél év alatt megjelentettek két új albumot, túl vannak két turnén, rengeteg jelölést kaptak, amiknek a nagy részét díjra is váltottak, számos klipet készítettek és folyamatosan jótékonykodnak. Az újság, rádiók és tévék már a világ legnagyobb fiúcsapataként emlegetik őket, ami hatalmas felelősséggel jár. Elég sűrű évet hagytak maguk mögött, most pedig a következő turnéjukra készülnek.

Mondják „az idő mindent megold”, s ez milyen igaz. Zayn szüleivel a kapcsolatom a lehető legjobb, minden kezdetleges félreértés és előítélet után tisztalappal indítottunk egymásnál, s most mintha azok a dolgok meg sem történtek volna. Trisha és Yaser imádnak, a tesókról pedig már nem is beszélve.

Anya teljesen a felhők felett repked mióta a bátyám eljegyezte El-t, alig várja, hogy nekiláthasson az esküvő szervezésének, bár még az időpont sincs meg. Naponta többszöri s felhív minket, hogy találtak-e már időpontot, mert ha igen, akkor azon nyomban ideutazik. De persze ez nem úgy működik, hogy egyik pillanatról a másikra meglesz a megfelelő dátum.

A fiúk sem tétlenkedtek, Liam és Danielle az eltelt idő alatt még kétszer szakítottak, de végül mindig visszatértek egymáshoz, úgyhogy amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban vannak. Harry-t többször is hírbe hozták bizonyos nőkkel, de azokból mindössze kettő volt igaz, s most ismét szingliként tengeti mindennapjait; Niall pedig…ő csak Niall. Annyira édes és szeretni való, de valamiért sosem jön neki össze a dolog. Állítása szerint nem is baj, mert ő az igazit keresi, aki előbb utóbb meg fog érkezni, de hát addig egyedül akar maradni? Ezt nem hagyhatom. Megfogadtam, hogy ebben az évben kerítek neki egy barátnőt még akkor is, ha az nem az igazi lesz.

- Srácok! Készen vagytok? Öt perc és kezdés van! – figyelmeztette őket Paul.

- Igen! – válaszoltak egyöntetűen.

- Akkor mi most megyünk! Ügyesek legyetek! – leheltem a szokásos szerencsecsókot Zayn ajkára – Szeretlek!

- Szeretlek! – engedte el kezemet, majd Eleanor-ral együtt elindultunk nézőtérre, a hozzátartozóknak elkerítet részhez. Csupán néhány percet kellett várnunk, amikor felkonferálták a fiúkat, majd felcsendültek a már jól ismert dallamok, a Best Song Ever-rel kezdtek.

- Hello Párizs! – köszöntötték kórusban a közönséget, akik ha ez lehetséges még jobban sikítani kezdtek.

Mostanra már nagyon hozzászoktam, hogy ekkora rajongótábora van a fiúknak és mindegy mit csinálnak, ők akkor is sikítoznak, hogy már egyáltalán nem zavar. Legalábbis a koncerteken nem, de amikor csak élveznénk a kettesben töltött időt, akkor azért igen. De ez ellen nem lehet tenni, ilyen az, ha egy olyan emberrel jársz, akit a világon mindenki ismer.

A műsor nagyon jó hangulatban telt, a srácok egész végig vigyorogtak a közönség pedig nem bírta kapkodni a fejét közöttük, azt sem tudták melyik fiút nézzék örömükben. Tudom milyen ez, hiszen anno én is ugyan ebben a cipőben jártam. Mára azonban nap, mint nap látom őket, úgyhogy efféle problémáim már nem akadnak.

- Elvinnélek egy étterembe vacsorázni! Van hozzá kedved? – érdeklődött barátom már a kocsiban ülve, bár kérdése inkább csak udvariasság volt.

- A szálloda éttermébe? – nevettem, ahogy eszembe jutott erről egy emlék.

- Muszáj ezt mindig felemlegetned? Az csak egyszer fordult elő és csak azért, mert nem jártam utána eléggé! – forgatta meg szemeit, amire én csak még jobban nevetni kezdtem. De aztán láttam, ahogy egyre jobban bepipul, és próbáltam visszafolytani a kitörő hangokat.

- Jó!

- Most mi jó? Jó, abbahagyod vagy jó, elmehetünk?

- Mindkettő! – pusziltam meg arcát engesztelésként.

A szállodába érve egyből a fürdőt céloztam meg, hogy kicsit rendbe szedjem a sminkemet és a hajamat, közben pedig a gondolataim Niall körül jártak. Annyira rossz lehet neki még ha nem is mondja ki.

- Kellene egy lány Niall-nek! – jelentettem ki.

- Micsoda? – jött be Zayn, hogy hallja amit mondok.

- Kellene egy lány Niall-nek! – ismételtem el szavaimat.

- Ez most hogy jön ide?

- Csak sajnálom szegényt! Naponta látja, amint bandatársai enyelegnek a barátnőikkel, neki pedig senkije sincsen!

- De ő azt mondja, hogy jó neki így!

- És ezt te el is hiszed? – néztem rá kérdőn, mire ő egy kicsit elgondolkodott. – Fordított helyzetben te mit mondanál? Kibírnád egyáltalán nő nélkül?

- Egyértelműen nem! – vágta rá a választ, amit már tudtam.

- Na látod! Be akarok neki szervezni valakit! Segítesz?

- Nem is tudom!

- Kérlek! – néztem rá hatalmas szemekkel, amik mindig meg tudják hatni, és most így lett.

- Jó, rendben! De kit?

- Azt még nem tudom! – tettem le a kezemben levő szemceruzát és a nappali felé vettem az irányt. – Mit vegyek fel? – váltottam témát.

- Tudod mit? Semmit! – fordult felém kaján vigyorral az arcán. Aztán átszelte a kettőnk között levő métereket, majd átkarolt a derekamnál fogva és száját a nyakamra tapasztotta. Reagálni sem volt időm rá, mert apró csókokkal kezdte el jutalmazni a nyakamon levő vékony bőrt. Céltudatos volt, hiszen száz százalékig tisztában volt vele, hogy ennek úgysem tudok ellenállni. Így beadtam a derekamat és a tervezett éttermi vacsora helyett egy jobb szórakozást választottunk.