Helyzetjelentés + új elérhetőségek

Drága Olvasóim!

Lassan öt hónapja, hogy a történetet befejeztem, amit azóta sem tudok teljesen felfogni! Sokan kerestetek meg a lezárás után azzal a kérdéssel, hogy lesz-e folytatása a történetnek, ami jövőben játszódik és Zayn és Emma, valamint a picúr életét írja le. Továbbra is azt kell, hogy mondjam, nem hiszem, hogy lesz amolyan második évad, de nagyon jól esett az érdeklődésetek! :)

Azonban, aki esetleg nagyon hiányolna, megtalálhat két másik blogon! Az egyikben Zayn a férfi főszereplő, de semmi köze nincs a One Direction-höz, míg a másik egy drogoktól, verésektől és szeszélyes szerelemtől ittas történet! Amennyiben bármelyik is felkeltette az érdeklődéseteket, szeretettel várlak titeket azokon is, s örülnék, ha jeleznétek felém, hogy innen jöttetek! :)

A blogot itt megtekinthetitek: KATT

A blogot itt megtekinthetitek: KATT

Élményekben gazdag, szép nyarat kívánok nektek!!! (L)

Diana H. (Diush)

Lezárás + Búcsú

Drága Olvasóim!

Hát íme, meghoztam a történet lezárását! Nem szeretnék sokat beszélni róla, csak annyit, hogy rövidke lett, de úgy éreztem bőven elég ennyi! A köszönetnyilvánításomat és az egyéb ehhez kapcsolódó dolgokat a történet után levő sorokban olvashatjátok majd! Úgyhogy nem is szaporítanám tovább a szót! Kellemes olvasást kívánok így utoljára ebben a történetben! :)

puszii, Diush

***

2019. augusztus 27.

- Szeretnék nagyon-nagyon boldog második születésnapot kívánni az én imádni való kislányomnak, aki itt van most velünk! Valamint szeretném megköszönni az én gyönyörű feleségemnek a támogatást, amit az évek alatt kaptam tőle! Szeretlek! – mondta Zayn a koncert közben, s erre egyáltalán nem számítottam. Persze észrevettem, hogy megváltozott, sokkal közvetlenebb és nyíltabb lett, de ez azért eléggé meglepett – persze a szó jó értelmében. Aztán a srácok elénekelték Camille-nak a ’happy birthdayt’, amibe a rajongók is bekapcsolódtak. Közben Zayn odajött hozzánk, a kislányunkat megpuszilgatta, engem megcsókolt, majd szorosan magához ölelt mindkettőnket.

- Nagyon szeretlek titeket! – suttogta, aztán visszament a srácokhoz.

- És akkor most jöjjön az utolsó dal! Az a dal, ahol minden elkezdődött! Az a dal, amivel most minden befejeződik! De nem örökre! – kezdett bele az utolsó felkonferálásba Niall, majd átvette tőle a szót Louis.

- Egyszer majd, néhány év múlva ismét összeállunk és reméljük, hogy akkor is ugyan így szeretni fogtok minket, mert mi titeket igen!

- Szeretnénk megköszönni nektek azt a rengeteg támogatást, amit adtatok nekünk ebben az eltelt majdnem tíz évben! Hihetetlenül hálásak vagyunk érte! – csuklott el egy kicsit Liam hangja.

- Hú, igen! Az évek alatt összegyűjtöttünk – igen, megszámoltam – ötszázhuszonegy darab díjat! De ami a legfontosabb, hogy több százezer rajongót, akikért érdemes ezt csinálni! – „hergelte” a közönséget kicsit Harry. A rajongók persze a fiúk összes mondatára torkuk szakattából sikítani kezdtek, hiszen most tehetnek ilyet utoljára. Legalábbis egy jó ideig.

- Londonon! Készen álltok akkor az utolsó dalra? – kiabált bele Zayn a mikrofonba, majd a közönség felé tartotta azt. A válasz egyértelmű volt, de még egy kicsit fokozta a hangulatot. – Készen álltok egy utolsó közös éneklésre? – megismételte az előbbi mozdulatait – Akkor jöjjön a ’What Makes You Beautiful’! Mi voltunk a One Direction: Liam Payne, Niall Horan, Louis Tomlinson, Harry Styles és jómagam, Zayn Malik! Ne feledjétek, szeretünk titeket!

Amint befejezte a mondatát, felcsendültek a már annyi jól ismert dallamok, s még egyszer, utoljára hallhattuk élőbe a srácokat. A dal közben apró konfettik hullottak az égből, majd az utolsó refrénnél még több, sok féle méretű és színű konfettit szórtak le, valamint hatalmas lufik is érkeztek a közönségbe. Én magam is a rajongókkal együtt énekeltem a dalt, s közben néhány könnycseppet is elmorzsoltam. Hiszen én is ugyan ott kezdtem, ahol a jelenlévők: rajongóként. De valami csoda folytán nekem sikerült az, ami tinédzserek és idősebbek álma: a fiúk barátnőjének lenni. Sőt, nekem több is megadatott! Itt vagyok huszonöt évesen, mint Mrs.Malik, és mint édesanya! Szinte már mesébe illő történet.

A One Direction-nek pedig nincs örökre vége! Néhány év múlva ismét összeállnak, hogy ott folytassák, ahol a mai nappal abbahagyták: a SIKER ÚTJÁN!

VÉGE 

Rövid összefoglaló a gondolataimról, búcsú

Hát, elérkezett ez az idő is: lezárult a történet! Utálok búcsúzkodni, de azért néhány sor erejéig megtenném! Hihetetlenül hálás vagyok nektek azért, hogy olvastátok a sztorimat, s támogattatok! Sohasem gondoltam volna, hogy ekkora sikeres lesz a történetnek főleg, hogy manapság már rengeteg 1D fanfiction van, s nehéz olyat írni, ami nem sablon és érdekel akárkit is! Nem mondom, hogy az enyém egyáltalán nem lett sablon sztori, de úgy hiszem, írtam bele elég sok saját ötletet! Emlékszem, az elején rengeteg visszajelzést, kommentet kaptam tőletek, amiket ezúton is szeretnék megköszönni! Bár nem indult simán a dolog, de egyre több feliratkozóm lett! Aztán időhiány miatt sajnos egyre rendszertelenebbül és ritkábban jöttek a részek, ami miatt kevesebb visszajelzés érkezett felém! De nem vagyok szomorú, megértettem, hogy az én hibám miatt történt! Így a végére pedig, már nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, talán ezért is van, hogy miközben írom ezeket a sorokat, kicsit könnyezem!

Még egyszer, szeretném megköszönni a támogatást MINDENKINEK, aki legalább egyszer benézett és elolvasott egy részt! Köszönöm az összes kommentet, pipát és feliratkozást!

Jöjjön egy rövid kis összefoglaló számokban, hogy mi is történet a blogon:

Blog nyitása: 2013. április 20.

Blog zárása: 2014. március 10.

Részek száma: 45 rész + Bevezetés + Lezárás

Rendszeres olvasók száma (a mai napig): 77

Összes komment (a mai napig): 478

Összes oldalmegjelenítés (a mai napig): 42.263

Azt hiszem, ennyi lett volna a rövid gondolatvezetésem és összefoglalóm! Imádok mindenkit és remélem a másik blogjaimon is velem tartotok!  :)

Our Last First Kiss

Love.Secrets.Friendships

Ölel, puszil titeket,

Diush

45.rész -Meglepetések-

Kedves Olvasóim!

Íme, elérkeztünk az utolsó részhez! Ezek után már csak egy epilógust (lezárást) hozok nektek, valamint egy búcsú bejegyzést! El sem hiszem, hogy már itt tartunk! Olyan, mintha még csak most kezdtem volna bele, pedig az már majdnem egy éve volt! A köszönetnyilvánításokat, és a gondolataimat, majd a következő bejegyzésben írom le, ezzel most nem töltenék időt!

Ez a rész egy kicsit hosszabb lett, de úgy éreztem, így teljes az utolsó fejezet! Kérlek titeket, hagyjatok nekem véleményt, mert most még fontosabb számomra! Hamarosan újra jelentkezem az epilógussal!

Kellemes olvasást kívánok!

puszii, Diush

u.i.: Mivel ezt a történetet hamarosan befejezem, belekezdtem egy másikba! Az nem egy fanfiction, de Harry szerepel benne! :$ Örülnék, ha benéznétek és hagynátok ott is véleményt! :) --> Love.Secrets.Friendships

A délután folyamán Zayn bejelentette, hogy estére meglepetéssel készül és ahhoz, hogy meg is tudja valósítani, nekem el kell mennem anyával vásárolni. Nem mondom, hogy nagyon bántam ezt a dolgot, hiszen imádok vásárolni és amúgy is akartam venni néhány új holmit. Úgyhogy délután kettőtől egészen este hét óráig a bevásárlóközpontban jártunk egyik üzletből a másikba. Hiába voltunk ott öt egész órát, még sem tudtunk az összes butikba benézni, de elfáradtunk, így hazamentünk. Otthona aztán tényleg egy meglepetés várt.

- Louis? El? – tártam szét a karomat, de a csomagok még mindig a kezemben voltak. – Ti mit kerestek itt?

- Ezt a lelkesedést! Azért ne vidd túlzásba! – viccelődött bátyám, majd odajött és megölelt. Örültem én nekik, nagyon is, csak tényleg nem számítottam rá, hogy jönnek. Egy szóval sem említette, hogy ilyen terveik lennének.

- Szóval, mi járatban errefelé, ahol a madár se jár? – próbáltam viccelődni, de valahogy a sors több humort adott bátyámnak, mint nekem. Talán az én részemet is neki adta. Micsoda igazságtalanság.

- Tegnap este arra gondoltunk, hogy mi is eljönnénk meglátogatni anyáékat! Tudod, nem csak neked hiányoznak! – mutatóujjával megpöckölte orromat, majd arrébb ment.

- És hol alszotok? – futott egyből végig a gondolat agyamban.

- Egy közeli szállodában! – vigyorgott Eleanor.

- De jó! Végre együtt a család! – innentől kezdve a vigyort le sem lehetett vakarni az arcomról. Szinte úgy jártam-keltem a lakásban, hogy folyamatosan dúdoltam és pattogva lépkedtem. Nagyon vicces lehettem.

- Na, és mit vettetek? – jött be a szobánkba Zayn érdeklődve. Én épp az ágynál álltam, neki háttal és döbbenten méregettem, hogy mennyi holmit vettem. Annyira elkapott délután a hév, hogy fel sem tűnt az a tíz szatyor, amit cipelnem kellett. Barátom hátulról édesen a hasamra csúsztatta kezeit, majd ott megpihentette őket. Gyengéden a nyakamra nyomott egy csókot, majd a fülembe súgta: „ne hogy azt hidd, hogy ez az egy meglepetésem van számodra”. Akaratlanul is elmosolyodtam, mert lehelete lágyan csiklandozta bőrömet. Kezemet az övéire helyeztem, s teljesen magamhoz húztam testét. Mellkasa rásimult a hátamra és ekkor éreztem, hogy valami nem stimmel. Szegényem reszketett, mint a kocsonya, ez nem megszokott tőle. Óvatosan felnéztem arcára és az izmai eléggé megfeszültek. Próbált ugyan egy mosolyt küldeni felém, de egyáltalán nem úgy sikerült neki kiviteleznie, mint ahogy azt szerette volna.

- Valami baj van? – kérdeztem végül rá és kibújtam öleléséből.

- Dehogyis! Miből gondolod?

- Abból hogy remegsz és most már eléggé izzadsz is! – kezével homlokához nyúlt és letörölt egy izzadságcseppet onnan.

- Tényleg! Észre sem vettem! – próbált terelni, de egyáltalán nem volt meggyőző.

- Zayn! Tudod, hogy nekem elmondhatsz mindent!

- Nincs semmi baj! Elég meleg van idebent, lehet azért izzadok! – rántotta meg vállát.

- És a remegésed?

- Csak izgulok egy kicsit a meglepetés miatt! Remélem tetszeni fog!

- Jaj, te! Én mindennek örülök, amit tőled kapok!

- Remélem ennek is fogsz! – mosolyodott el – Gyere! Menjünk ki! – csúsztatta ujjait az enyémek közé, majd a nappaliba sétáltunk. – Ülj le ide a kanapéra! Én még elvégzem az utolsó simításokat! Ne less! – kacsintott, majd ott hagyott a többiekkel.

Eléggé furcsán éreztem magamat, hiszen elképzelni sem tudtam mi lehet a meglepetése, de ha csak nekem készíti, akkor miért a többiek előtt kell odaadnia? Vagy akkor nekik is adjon valamit! Először arra gondoltam, hogy anyáék is be vannak avatva a dologba, de mondta, hogy ő is csak annyit tud, amennyit én.

- Milyen volt az előző két napotok? Mit csináltatok? – érdeklődött legjobb barátnőm.

- Hát tegnap előtt mikor megérkeztünk már nem csináltunk semmit, csak aludtunk! Későn is értünk ide, meg ez az időeltolódás! Nem is értem ti hogy bírjátok?!

- A látszat néha csal! Mi is fáradtak vagyunk! – nevetett – És tegnap?

- Tegnap megnéztük a városközpontot meg a butikokba is bementünk! Vettünk néhány dolgot ott is! – arcom kicsit elborzadt, amint kimondtam ezt a mondatot.

- Mi az?

- Semmi! Csak tegnap is vásároltunk meg én ma is! Rengeteg holmit! Minek ennyi? Akkor eszembe se jutott! – pirultam el egy kicsit.

- Ezek vagytok ti nők! – jelentette ki Phil, s ezzel egy időben Louis azt dörmögte, hogy „nők”. Ezen nagyot nevettünk mi, nők, majd Zayn jelent meg egy tálca pezsgővel a kezében.

- Kezdjük az estét egy pezsgővel! Töltöttem mindenkinek! Vegyetek!

Miután mindannyiunk kezében volt egy pohár, barátom mellém állt, ezzel bezárva a kört és egy nagy levegővétel után beszélni kezdett.

- Először is, szeretném megköszönni Johanna-nak és Phil-nek, amiért megengedték, hogy itt készítsem elő a meglepetést! Nagyon hálás vagyok érte! – tartott egy kis szünetet, majd folytatta – És hát, ez egy nagyon fontos este a számomra, remélem jó kimenetele lesz! – beszélt sejtelmesen, s én nem tudtam mire gondoljak. Talán ki akar szállni a bandából és szólókarrierbe kezdeni? Nem, akkor nem lenne ünnepség, hiszen az a banda végét jelentené! De akkor mi lehet? Áhh, bökje már ki, mert nem bírom tovább!

Aztán váratlanul a pezsgőm után nyúlt, kivette a kezemből és egy lassú mozdulattal az övével együtt lerakta az asztalra. Szemöldökömet összehúztam, s kérdőn néztem rá, hogy ezt most miért, de ő nem válaszolt. Idegesen kotorászott a zsebében, láttam, ahogy arcáról egy csepp verejték lehullik a földre.

- Te jó ég! Én…én annyira elterveztem, hogy mit fogok mondani és most egyáltalán nem azok a szavak jönnének! – nevette el magát, de látszott, hogy zavarban van. A többiek is egy kicsit kuncogtak ezen, egyedül én voltam csak ideges. Már alig bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem tőle, hogy mi baj, de aztán nagyjából összeszedte magát és beszélni kezdett.

- Emma! Én annyira szeretlek téged! Neked köszönhetem, hogy megváltoztam…és hihetetlenül boldog vagyok veled! Azt kívánom, ez bárcsak örökké tartana! – utolsó mondata közben elővett zsebéből egy kis dobozkát, majd felém tartotta és kinyitotta azt. Én csak tátott szájjal bámultam a kis ékszerre, ami igazából nem is volt annyira kicsi. Nem jöttek ki hangok a torkomon, mintha megállt volna az idő.

- Emma Tomlinson! Részesítenél abban a különös kegyben, hogy hozzám jössz feleségül? – tette fel végül a kérdést. Szemmel hol a gyűrűt, hol pedig őt néztem. Erre aztán egyáltalán nem számítottam. Le voltam a döbbenve, de ez nem az a „te jó ég, tuti, hogy nem” érzés volt, éppen az ellenkezője. – Hozzám jössz? – kérdezte ismét Zayn, mivel nem válaszoltam. Arcán ismét megfeszültek az izmok, talán félreértette némaságomat.

- Persze, hogy IGEN! – válaszoltam végül egy hatalmas mosoly kíséretében, majd a nyakába ugrottam. Most már ő is ellazult és szorosan magához ölelt. Néhány másodperc múlva aztán felhúzta ujjamra a gyűrűt és ajkaink forró táncba kezdtek. Ott és abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy társaságunk van, de hát kit szokott egy ilyen helyzetben? Rokonaim és legjobb barátnőm önfeledten tapsoltak és éljeneztek nekünk, majd miután hajlandóak voltunk ajkainkat megpihentettni, bátyám a magasba emelte poharát.

- Igyunk a húgomra és az újdonsült vőlegényére! Gratulálok nektek és legyetek boldogok örökké!

- Éljen! Éljen! Éljen! – mondták a többiek, majd koccintottunk és belekortyoltunk a pezsgőbe.

- De még nincs vége a meglepetéseknek! – szólalt meg ismét Zayn. – Reménykedtem, hogy ez lesz a válaszod, bár egy kicsit beparáztattál a némaságoddal! – viccelődött, mire én ismét elvörösödtem.

- Meglepődtem! – csak ennyit tudtam mondani, mire mindenki nevetni kezdett.

- Te meg annyira remegtél, hogy elfelejtettél letérdelni! – jelentette ki viccesen Phil, mire mindenki elhallgatott. Zayn feje kissé rémült lett és bocsánatkérő pillantásokat vetett rám.

- Ne haragudj! Szeretnéd, ha megismételnénk a dolgot? – jött zavarba szegényem.

- Nem kell! – vigyorogtam.

- De tényleg megteszem, ha szeretnéd!

- Tényleg nem kell! Nekem nem az számít hogy kérsz meg! Lehettünk volna akár egy helikopterben is, ahol esélyed sincs letérdelni! A válaszom így is-úgy is igen!

- De jó ötlet, basszus! – dörmögte, majd ismét nevetésbe törtünk ki. Aztán láttam, ahogy barátom, azaz most már vőlegényem arca ismét kisimul és megnyugszik.

- Nos, akkor kérnék egy percet! Addig beszélgessetek és jöhet a következő állomás! – viharzott el gyorsan az étkezőbe. Míg „egyedül” voltam, a többiek odajöttek hozzám gratulálni és megcsodálni a gyűrűmet.

- Igazán páratlan egy darab! – jegyezte meg anya, majd mindenki egyetértően bólogatott. Anya szeméből folytak a könnyek, szinte már zokogott annyira.

- Jaj, anyu! Most miért sírsz?

- Nincs baj! Ezek örömkönnyek! – fogta meg kezemet. – Csak belegondoltam, hogy mindkét gyermekem már a házasság kapujában áll! Mennyire szalad az idő! – Louis és én együtt megöleltük anyát, majd már jött is Zayn, hogy bekísérjen minket az ebédlőbe.

Gyertyafény, háromfogásos vacsora és lágy zene fogadott minket. Gyönyörű volt minden: a díszítés, a hangulat és a tudat, hogy Zayn örökre velem tervezi a jövőjét.

- Ejha, fiam! Erről még mi sem tudtunk! Igazán kitettél magadért! – mondta Phil.

- Valahogy gondoltam, hogy nem csak úgy jöttetek utánunk! De most már értem! Szép kis összjáték volt! – szembesítettem őket gondolataimmal. – De mióta is tudtátok?

- Egy ideje! – húzta meg vállát barátnőm, majd Zayn-re pillantott és kuncogni kezdtek.

- Mi az? Mi olyan vicces? – vigyorogtam továbbra is, s ha ez lehetséges, akkor még jobban, mint mikor megjöttek a bátyámék.

- Semmi, semmi! – legyintettek.

- Na, mondjátok el! Kíváncsi vagyok! – győzködtem őket.

- Emlékszel, amikor egyik reggel még Londonban én ott voltam, de Zayn és El elmentek valahova? – kezdett bele a bátyám. Kérdésére csak bólintottam egyet. – Na, akkor mentek neked gyűrűt venni! Eleanor segített megtalálni a tökéleteset!

- Igazából én csak ott voltam Zayn mellett! Ő választotta a gyűrűt, minden kérdezés nélkül! De én is ezt javasoltam volna!

- Köszönöm nektek! – néztem mindannyiukra, majd egy könnycsepp gördült végig arcomon.

Annyira boldog voltam, mint még soha. Ez életem legszebb napja. Itt van a családom, a legjobb barátnőm, és eljegyeztek. Kell ennél több?

Zayn feltálalta az általa készített ételeket, melyek hihetetlenül finomra sikerültek. Tényleg mindent megtett annak érdekében, hogy igazán emlékezetes maradjon ez a nap számunkra. A vacsora végeztével, amikor már az esti beszélgetésen is túl voltunk, s készültünk volna aludni menni, Louis nem hagyott minket.

- Nos, nekünk is lenne egy elő-nászajándékunk, hogy még jobbá tegyük ezt az estéteket! – húzta maga mellé Eleanor-t. – Méghozzá az, hogy kivettünk nektek egy luxuslakosztályt a hotelben, ami csak a tiétek! Addig maradtok ameddig akartok! Az összes fogyasztásotokat mi álljuk és nyugodtan használjátok a wellness szolgáltatásokat is! Jó szórakozást estére! – utolsó mondatánál húzkodta szemöldökét a bátyám. Persze, mindenki egyből értette a célzást, s talán pont ezért anyáék azonnal útra is indítottak minket. Még ruhát sem engedtek összecsomagolni, beültettek a taxiba és meg sem álltunk a szállodáig.

Ott aztán a lakosztályba érve a szánk tátva maradt, hiszen ilyet még egyikőnk sem látott. Minden egyes helyiségbe benéztünk és mindegyiknél elmormoltunk egy „aztaaaa”-t, majd mikor a hálószobához értem az ágyon egy ajándékdoboz és egy üzenet várt.

„Tudom, hogy ez nem a nászéjszaka lesz, de azért használd őket egészséggel! – El”

Már itt egy kicsit elpirultam, de amikor kinyitottam a dobozt és megláttam a tartalmát rák vörös lettem. Volt néhány szexi fehérnemű, amit idáig még egyszer sem viseltem. Sőt! A boltokban rájuk nézni sem mertem, mert féltem, hogy ez lenne a reakcióm…elvörösödnék.

De aztán rávettem magamat, kikiabáltam Zayn-nek, hogy mindjárt jövök csak elmegyek a mosdóba, és így is lett. Néhány perces gondolkozás után magamra öltöttem az egyik falatnyi fehérneműt, majd felvettem egy köntöst és kisétáltam vőlegényemhez. Ő éppen a nappalinak nevezett helyiségben volt és a tévét nyomkodta. Szép csendben a háta mögé lopóztam, majd két kezemmel megsimítottam a mellkasát. Nem szóltam semmit, csak tovább simogattam mellizmát és közben néhány csókot leheltem fülére, majd nyakára. Arca közben kaján vigyorra húzódott, majd megfogta kezemet és körbevezetett a kanapé körül és az ölébe húzott. 

Pár másodperc erejéig csak nézett rám, aztán heves csókcsatába kezdtünk. Kezei közben bevándoroltak köntösöm alá és megérezte szinte csupasz testemet. Éreztem rajta, hogy nagyon kíváncsi a látványra, így lemásztam öléből és egy mozdulattal kioldoztam fehér köntösöm kötőjét. A ruha szétnyílt rajtam, és felfedtem magam. Vőlegényem szája tátva maradt a látványtól, de nem habozott sokáig, gyorsan felpattant a kanapéról és az ölébe kapott. Lábaimat összekulcsoltam dereka körül, s így vitt be a hálószobába, hogy testeink eggyé forrhassanak, s ezzel is megpecsételhessük a mai napot.

44.rész -Végre Miamiban-

Kedves Olvasóim!

Elnézéseteket kérem, hogy ennyi ideig húztam az új rész érkezését, de családi problémáim adódtak! Most azonban itt van, meghoztam, és tudom, hogy nem ez a legjobb fejezet, de ez csak egy átvezető! Öröm és boldogság van benne, remélem azért valamennyire tetszik majd nektek! :)

Szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon a vége felé jár a történet! Már csak pár részt tervezek; azt még nem tudom pontosan mennyit, de nem hiszem, hogy elérjük az 50-et! Úgy érzem, hogy ez már bőven elég lesz neki főleg, hogy nincs már túl nagy ihletem hozzá! Persze lenne itt még egy-két dolog, amit fel tudnék hozni, de fölösleges lenne! 

Úgyhogy nagyon szépen kérlek titeket, így a vége felé komizzatok, mert most még fontosabbnak érzem, hogy kapjak visszajelzéseket!

puszi, Diush 

***

- Jó reggelt álomszuszék! – köszönt bátyám, mikor a konyhába értem.

- Neked is! – üdvözöltem én is őt, majd az órára pillantottam – Te jó ég! Már dél is elmúlt? – kiáltottam fel.

- Szerinted miért hívtalak úgy, ahogy?! – nevette el magát, majd elém tolt egy tányér kaját. Első reakciómként felhúztam a szemöldökömet és elgondolkodtam, hogy vajon honnan rendelhették. De aztán a mosogató felé néztem, amit tele volt piszkos edényekkel.

- Ki főzte?

- El!

- Ó, már értem! És ő hol van most?

- Zayn-nel elmentek valahova! –ezt egy kicsit ugyan furcsának tartottam, de nem tulajdonítottam neki nagyon jelentőséget.

- És, mit terveztek mára? – érdeklődtem, miközben nekiláttam az evésnek.

- Pihenést! Visszamegyünk El-ékhez néhány óra múlva, csak gondoltam megnézlek jól vagy-e!

- Ezért nem kellett volna idejönnötök! Létezik ám telefon is!

- Hm! – csak ennyit reagált, majd felkelt, nyomott egy puszit a homlokomra és a nappaliba sétált.

Nem sokkal később, miután befejeztem a reggelit vagy ébedet – kinek mit – csatlakoztam Louishoz.

- Milyen csendes a ház! Nagyon fura! – ültem le mellé a kanapéra!

- Nem ez a megszokott az biztos!

- Figyelj, Louis! Zayn-nel nagyon szeretnénk elmenni anyáékhoz! Nekem nagyon hiányoznak és a városra is rettentően kíváncsi vagyok! – mondtam el szándékomat.

- Igen, és?

- Mi és? Hát mit szólsz hozzá?

- Semmit! Menjetek nyugodtan! Csak előtte szólj anyáéknak is!

- Persze!

- És mikor mennétek?

- Erről még nem beszéltünk! De nekem már van ötletem! – mosolyom szinte a fülemig ért annyira boldog lettem már csak a gondolattól is, hogy nemsokára Miaimiba utazhatok.

*

Két nap múlva aztán repülőre ültünk Zayn-nel és meg sem álltunk Miami repteréig. Ott anya és Phil már vártak minket. Eredetileg meglepetésnek szerettük volna ezt az egészet, de mivel hétköznap van és ők ilyenkor dolgoznak – mi pedig csak most érünk rá -, ezért kénytelenek voltunk szólni nekik. Persze az elkerülhetetlen volt, hogy össze ne fussunk néhány rajongóval és paparazzival főleg, hogy előszeretettel osztottuk meg a világgal, hogy hova is készülünk. Úgyhogy a kötelező köröket lefutva gyorsan beültünk a kocsiba és végre négyesben lehettünk.

- Annyira örülök nektek! – könnyezett be anya.

- Nagyon hiányoztatok! - próbáltam megölelni, de nem igazán sikerült, mert én a hátsó, ő pedig az anyósülésen foglalt helyet.

- A kedvencedet készítettem vacsorára! – folytatta, miután letörölte arcáról az örömkönnyeket.

- Melyiket? – reagáltam rá, mire mindannyian lekezdtünk nevetni. Több kedvencem is van, hiszen imádok enni.

- Spagettit! De ne aggódj Zayn, van hús is!

- Köszönöm, de én is szeretem a spagettit! Mondjuk mindegyiket, szóval…! – töprengett el hangosan.

- Jól van!

Anyáék lakása nagyjából a város közepén található. Nagy váltás volt ez nekik, hiszen eddig mindketten családi házba laktak, most pedig egy panelház harmadik emeletén tengetik mindennapjaikat. Úgy gondolták, hogy most már nincs szükség akkor helyre, hiszen egyikőjük sem szeretne már gyereket, kettejüknek pedig pont elég.

- Na, és mit terveztetek holnapra? – érdeklődött Phil.

- Holnap a városközpontot néznénk meg és vásárolnánk is! – sorolta Zayn a terveket.

- Szívesen lennénk az idegenvezetőtök, ha gondoljátok! – ajánlották fel kedvesen.

- Én nagyon örülnék neki! Elsősorban azért jöttem, hogy veletek legyek! – vágtam rá rögtön, mire barátom egyetértően bólintott egyet.

- Akkor ezt meg is beszéltük! – mosolyogtak.

- Ha nem baj, akkor mi most visszavonulnánk, mert ez az időeltolódás leszívott minket!

- Persze, pihenjetek csak, szívem! Holnap találkozunk! – puszilta meg arcomat, s Zayn-nel bementünk a szobánkba.

Reggel aztán korán felkeltünk és anyáékkal az oldalunkon indultunk neki Miami nyüzsgő belvárosának. Rengeteg pompás épület, hatalmas kivetítők és furcsa emberek. Igen! Az itten szokások teljes mértékben eltérnek az otthonitól, a jól megszokottól mind kinézetben, mind mentalitásban.

- Már értem miről beszéltetek, amikor azt mondtátok, hogy nehéz volt megszokni!

- Igen! De nem rossz! Csak kicsit más, mint a megszokott!

- Nem kicsit anya, nagyon! De tényleg nem rossz! Inkább érdekesnek mondanám!

Egész délelőtt a város híresebb épületeit és helyeit látogattuk meg, majd kicsivel délután egy óra után meghívtuk anyát és Phil-t egy ebédre. Persze először nem akarták elfogadni, de végül sikerül őket meggyőznünk és ezzel megalapoztuk a délután hangulatát is. Ebéd után az egyik nagyobb bevásárlóközpontban nézegettünk és próbálgattunk ruhákat. Közben össze-össze futottunk olyan rajongókkal, akik meg is merték szólítani Zayn-t, úgyhogy készült néhány kép. Este hétre értünk haza kimerülve, így nem kellett sok ahhoz, hogy hamar elaludjunk.

Másnap délelőtt aztán közös főzést terveztünk anyával, a fiúk pedig addig olyan dolgokat tettek és olyanokról beszélgettek, amiket csak az ő nemük szokott.

- Anyu! Merre találom a répát?  - kérdeztem miután az egész konyhát felkutattam utána.

- Ha nincs a hűtőbe akkor elfogyott!

- Akkor azt hiszem az utóbbi van érvényben! – jelentettem ki.

- Ó, akkor mindjárt jövök, leugrom ide a közértbe!

- Majd én!

- Ne viccelj, te vagy a vendég!

- Én szeretnék menni! Legalább meglátom honnan vásárolsz nap mint nap! – kacsintottam és lementem.

Ott aztán annyi gyönyörű zöldség és gyümölcs volt, hogy szinte mindenből vettem egy kicsit és legalább negyed órát ott voltam.

- Narancs, alma, banán, eper, mangó, saláta, hagyma és persze répa! – pakoltam ki a szatyorból.

- Még jó hogy csak egy répáért mentél! – jött be a konyhába Zayn és kinevetett.

- Jól van! Tudod milyen vagyok, meglátni és megkívánni!

- Semmi baj nincs ezzel! Én így is szeretlek! – jelentette ki, majd nyomott egy puszit az arcomra és visszament Phil-hez.

- Nagyon szeret téged! – jegyezte meg anya.

- Én is őt!

- Örülök, hogy jól megvagytok! Mást se kívánhatnék jobbat a lányomnak, mint azt, hogy találja meg az igazit és boldog legyen!

- Jaj, anyu! Úgy szeretlek! – öleltem meg.