Kedves
Olvasóim!
Itt
lenne az új rész, remélem elnyeri tetszéseteket! Bár szerintem nem ez lett a
legjobb fejezet, de hirtelen annyi ötletem lett, hogy mindent bele szerettem
volna sűríteni, ami persze nem lehetséges! Remélem, azért nem lett annyira
kusza! :)
Jó
olvasást kívánok és örülnék néhány kommentnek! :)
puszii, -diush-
***
A
közönség csak sikított és sikított, a hangulat hihetetlen volt. Voltam már pár
koncertjükön, de azok közül egyikkel sem tudnám összehasonlítani ezt. Aztán
néhány pillanattal később a fiúk már be is robbantak a színpadra és megszólalt
az első dal, a „NaNaNa”. A srácok nagyon pörögtek és ez még jobb hatással volt
a közönségre. Zayn már rögtön ennek a dalnak az eleje felé integetett nekünk,
ettől pedig még nagyobb mosoly lett az arcomon. Vicces volt nézni az egész show
alatt a háttérben vetített videókat, ugyanis a legtöbbjüknél ott voltam, amikor
forgatták és eszembe jutott mennyit nevettünk.
-
Lányok! Kérnének veletek páran képet! – szólt El-nek és nekem Ric. Erre mi csak
felkeltünk a székből és odamentünk. Ugyan az a pár lány várakozott ott aki az
elején is, úgyhogy lényegében szavunkon fogtak. Készült néhány fotó, majd
kedvesen megköszönték és mindenki visszaült a helyére és néztük tovább a
koncertet.
Aztán
nem sokkal később valaki megkopogtatta a vállamat. Először azt hittem, csak
véletlen volt, de amikor már másodszor és harmadszor is éreztem, majd a nevemet
is hallottam, hátrafordultam, és ledöbbentem.
-
Dani? – tettem fel kérdésemet, bár teljesen egyértelmű volt, hogy ő az, csak a
meglepődöttségtől ennyit bírtam kinyögni.
-
Igen! Ne haragudj, hogy zavarlak!
-
Ugyan! Dehogy zavarsz! Gyere, ülj ide! – mutattam a mellettem levő üres székre.
-
Nem igazán szeretnék én odamenni! – biccentett fejével Liam szülei felé és
egyből megértettem. – Esetleg ki tudnál jönni, hogy pár percet beszélhessünk?
-
Ööö…persze! – haboztam kicsit, majd szóltam Eleanor-nak, hogy mindjárt jövök és
Dani-val elmentünk egy eldugottabb helyre. – Baj van? - kérdeztem egyből, amint alkalmas volt.
-
Nem, nincs! Én csak azért jöttem, mert… - akadt el a szava, s nekem már volt is
egy sejtésem – szeretnék beszélni Liam-mel négyszemközt! – bökte ki végül, s ki
is derült, hogy jó volt a megérzésem.
-
És segítsek megszervezni a találkozót?
-
Honnan tudtad? - tátotta el száját.
-
Tudom, hogy működik ez! De természetesen segítek! Legyél a koncert vége után
tizenöt perccel sminkes szobába!
-
Rendben van! Nagyon szépen köszönöm! – ölelt meg. – De ne mond neki, hogy rólam
van szó!
-
Ez csak természetes! Sok sikert! – kacsintottam, majd visszamentem a helyemre.
-
Mi volt ez? – kérdezte egyből barátnőm.
-
Beszélni szeretne Liam-mel! – elég volt ennyit mondanom neki, már értette is a
dolgot.
A
koncertnek aztán fél óra múlva vége lett egy fergeteges „vacsorával”, amit fiúk
dobtak fel a színpadon, amikor az „I want” című dalukat elénekelték. Ez után
megköszönték mindenkinek, hogy eljöttek, majd levonultak a backstagebe. Mi is
egyből utánuk siettünk, hogy gratuláljunk nekik, hiszen nagyon-nagyon jó
koncertet adtak, s ez még csak a kezdet.
-
Ügyesek voltatok! – léptem közelebb páromhoz, karjaimat átfontam nyakán, majd
megcsókoltam.
-
Élveztétek? Jó volt? – kérdezte egyből, s folyamatos felbólogatással jeleztem
neki igenlő válaszomat. Aztán odamentem a többi fiúhoz is, hogy őket is megdicsérjem,
de Liam-et hagytam utoljára.
-
Azok a poénjaid! – érintettem meg vállát jelezvén, hogy figyeljen rám.
-
Nagyon rosszak voltak?
-
Dehogyis! – nevettem, majd ő is így tett. Őt is megölelt és ekkor odasúgtam a
fülébe – Beszélhetnénk négyszemközt? – tudtam, hogy most nem ez a
legmegfelelőbb alkalom, hiszen hamarosan pár szerencsés fan találkozhat a
fiúkkal és beszélhet velük. illetve képeket is készíthetnek, de úgy hiszem,
most egy jó dologért cselekszem.
-
Persze, de megfelelne miután a Directionerekkel találkoztunk? Vagy nagy baj
van?
-
Hát, nem olyan nagy, de fontos lenne most megbeszélnünk! – sütöttem le
szemeimet, mintha tényleg probléma lenne.
-
Jó rendben! Akkor menjünk valami csendes helyre!
-
Mi lenne, ha átmennénk a sminkes szobába? Ott most tutira nincs senki!
-
Okés!
Azzal
el is indultunk kifelé és a folyosóra érve, már kérdezgetett, de folyton
kitértem a válasz elől. Amikor aztán a célhoz értünk megkértem, hogy ő menjen
be először, s így is tett. Azonban én már nem mentem utána, csak becsuktam az
ajtót mögötte és visszatértem a többiekhez.
*Liam
szemszöge*
Nagyon
furcsa volt nekem Emma, amikor kihívott, hogy beszéljünk, de betudtam annak,
hogy tényleg valami fontosat kell megtárgyalnunk, s ezért viselkedik úgy,
ahogy. De aztán, amikor beléptem a smink szobába már minden tisztává vált.
-
Dani! – tátottam el számat a meglepetéstől.
-
Szia Liam! – köszönt megilletődve. Gyönyörű göndör haja lágyan omlott vállára,
teste remegett mégis olyan vonzó volt. Jó volt újra látni.
-
Te mit keresel itt? – kérdeztem tőle elég rideg hangom, mert nem akartam, hogy
észrevegye mennyire hatással van rám még mindig.
-
Azért jöttem, hogy beszéljek veled! – mondta lágy hangon és tisztán észrevehető
volt, hogy még hangja is remeg. Majd tett két bátortalan lépést felém, és
folytatta. – Nagyon hiányzol, Liam! Egyszerűen megőrjít az a tudat, hogy már
nem vagy nekem! Hiába nem találkoztunk túl sűrűn, de mégis, akkor ott volt az a
tény, hogy láthatlak, hogy érezhetlek majd! Most viszont ez nincs, és nem
bírom!
Amikor
befejezte mondandóját, vagy lehet, hogy csak elakadt a szava, én gondolkodás
nélkül odaléptem hozzá és megcsókoltam. Végre érezhettem érintését, csókjait,
illatát. Olyan volt ez számomra, mintha a Mennyországban lennék. Ajkaink elég
hosszan játszadoztak egymással, majd egyszer csak szétváltak.
-
Akkor ez most azt jelenti..? – nézett rám csillogó szemekkel, s ha akartam
volna se tudtam volna ellenállni nekik.
-
Nekem is hiányzik az egész lényed! Egyszerűen nincs olyan pillanat, amikor ne
jutnál eszembe! És nagyon örülök, hogy te is így érzed és, hogy eljöttél!
Akartam menni én is, de most hívott a kötelesség!
-
Annyira boldog vagyok most! – ölelt magához szorosan, s éreztem, ahogy szíve
elég hevesen ver.
-
Gyere! Menjünk ki! Üdvözöld a többieket! – csúsztattam bele kezemet az övé,
ujjaink összefonódtak, majd kimentünk. Amint beértünk az öltözőnkbe a srácok
elkezdtek fütyülni.
-
Éljen az ifjú pár! – kiáltott fel Harry és az éppen kezében lévő vizesüveget a
magasba emelte. Erre a mindenki elkezdett tapsolni és éljengeni.
-
Végre! Remélem most már nem fog nyavalyogni! – jött oda Danielle-hez Louis és
lényegében lebuktatott. Erre barátnőm csak rám nézett és a boldog mosolyát az
édes vigyora váltotta fel.
-
Srácok! Két perc és érkeznek a rajongók! Át kellene jönnötök! – jött be Paul,
hogy elkísérjen minket az adott helyre.
-
Megyünk! – kiabáltam neki, majd nyomtam egy puszit Dani homlokára és átmentünk.
*Emma
szemszöge*
-
Nagyon köszönöm, Em! – jött oda hozzám barátnőm, majd amikor El is csatlakozott
csináltunk egy hármas nagy ölelést.
Mi
hárman nagyon szeretjük egymást és jó triónak véljük magunkat. Bár mostanában
nem nagyon volt időnk így együtt lenni és csacsogni, hiszen Dani X-Factor turnén
volt és mellette egyéb fellépései voltak. De most végre, annyi idő után újra
beszélgethetünk, nevetgélhetünk. S persze nagyon örülök annak, hogy ismét
együtt vannak Liam-mel, hiszen mindkettőjükön láttam, hogy megviselte őket a
szakítás, és erre rátett még egy lapáttal a rajongók reakciója is.
Azonban
örömöm mellett ott motoszkált bennem az is, hogy valahogy ki kell engesztelnem
Zayn szüleit. Odapillantottam rájuk, s legnagyobb meglepetésemre éppen anyáékkal
beszélgettek. Látszólag nagyon jól kijöttek egymással. Remek! Akkor már csak én
vagyok lemaradva…én vagyok hátrányban!
*
Amikor
aztán este hazaértünk, azon gondolkodtunk, hogy fogunk mindenkit elszállásolni.
Jó persze, elég nagy a ház, de nincs ennyi szoba és ennyi ágy. Végül aztán úgy
oldottuk meg, hogy anyáék az én szobámba alszanak, mert én úgyis Zayn-nel
leszek, Eleanor Louis-al, Dani Liam-el, s ezen kívűl még két vendégszoba van.
Az egyikbe végül Zayn szüleit helyeztük el, a másikba pedig Liam szüleit. Harry
pedig felajánlotta az ő szobáját, amibe aztán Niall családja került, s a szoba
tulajdonosa és család tagjai elmentek Harry közeli saját lakására mondván ott
már úgyis elférnek. Hát így sikerült végül is megoldani az éjszakázást, amire
azelőtt nem is gondoltunk.
-
Most már megjöhetne a vacsora, mert kilyukad a gyomrom! – panaszkodott Niall, s
azzal indokolta, hogy ismét éhes – pedig két órája evett -, hogy a koncert
izgalmai miatt már feldolgozta a szervezete az ételt. Szerény véleményem
szerint fölösleges mentegetőzni, úgyis tudja mindenki mennyit eszik.
-
És Emma, mond, sikerült már teljesen túllépned a gondjaidon? – szegezte nekem a
kérdést barátom apukája. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, nem hogy
válaszoljak neki.
-
Apa! – szólt rá mérgesen Zayn.
-
Most mi az? Jogos a kérdés, nem?
Erre
már nem tudott mit mondani, és láttam, hogy anyának és bátyámnak sem tetszik ez
a kérdés. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megszólalt az ajtó csengő és
meghozták az ételt, s Niall egyből az asztalhoz utasított mindenkit.
-
Fiam! Nem való hozzád ez a lány! – hallottam, amint Zayn apukája barátom fülébe
súgja ezt a mondatot.
annyira imádom<333 siess a kövivel pls.xx
VálaszTörlésnagyon köszönöm :)♥ puszii
TörlésSzia!
VálaszTörlésDíj nálam! :)
http://mekeme-happy.blogspot.hu/p/dijak.html
XoLove Sophie
Köszönöm szépen! :)
TörlésSzia! Eredményt hirdettünk, nézz be!
VálaszTörléshttp://kritikatolunkneked.blogspot.ro/2013/11/blogverseny-eredmenyhirdetes-ii.html
Szia!
TörlésKöszönöm! :)